 |
TUDÓ EMBEREK ISKOLÁJA klub: vezeti: TÓTH tibor
időpont: 2010-09-07 18:00
helyszín:
Két Hollós Könyvesbolt, Bp. 1081 Kenyérmező u. 3/a., telefon: 299-0032
|
|
 |
III. évfolyam / 3 szám
A Magyar Szent Koronáról
Tóth Imre írása
A Magyar Szent Korona eredetéről többféle elmélet is ismeret. Ennek az az oka, hogy a Korona történetét, - akárcsak népünk egész történelmét is, – különféle vallási, politikai irányzatok képviselői gyakran megpróbálták a maguk nézeteihez igazítani.
A legismertebb két változat közül egyik sem helytálló. Az egyik a katolikus keresztény megközelítés, amely a középkortól egészen a II. világháborúig szinte kizárólagos volt, a másik a liberális-ateista szemlélet, amely a XIX. században bontakozott ki, de csak az utolsó ötven-hatvan évben vált meghatározóvá. A katolikus keresztény tanítás szerint a Koronát egy meg nem nevezett pápa adományozta I. István királyunknak a (római) kereszténység felvétele alkalmából, keletkezését eszerint Kr.u. 1000 környékére teszik. (Ebből kiindulva feltételezik azt is, hogy az illető pápa II. Szilveszter volt.) A másik irányzat ezt az időpontot igyekszik legalább egy évszázaddal hátrébb tolni azon az alapon, hogy a Koronán olyan személyiségek is szerepelnek, akik majdnem ennyivel Szt. István után éltek, így szerintük az csak ezután készülhetett. Alapos vizsgálatok azonban bebizonyították, hogy ezeket a képeket (Dukász Mihály és Konstantin bizánci uralkodók, valamint egy bizonyos Geobicász képét) utólag szerelték rá a Koronára, így ennélfogva semmilyen bizonyító értékük nem lehet! Mégis, gyakran hivatkoznak rájuk! A Dukász Mihály kép, pl. jóval nagyobb az alatta levő foglalatnál, (ahol valamikor a Szűzanya, ill. a Boldogasszony képe volt, erre írásos bizonyítékok is vannak,) ezért a képet átfúrták, és szegecseléssel rögzítették a pánthoz. Nagyon otromba megoldás, ilyesmit a Korona készítőiről nem feltételezhetünk! Minden eredeti kép pontosan illeszkedik a saját foglalatába, elképzelhetetlen, hogy ezt az egyet (vagy a foglalatot) elszabták volna a készítők, de vannak ilyen vélemények is! Vannak olyan elméletek is, amelyek még későbbre helyezik a keletkezés idejét azon az alapon, hogy csak a XII-XIII. században jutott el az európai ötvösművészet olyan szintre, hogy valamelyik műhelye ilyen remekművet alkothasson. Ebben van logika, de csak azzal a prekoncepcióval, hogy Nyugat-Európán és Bizáncon kívül máshol nem létezett fejlett kultúra, ami viszont teljesen hibás kiindulópont. Már Szt. István ezüstpénzein is ott van a Korona, de az előbbi véleményt képviselők templomnak látják a veretet. (Jobb alsó kép.)
A valóság megközelítéséhez tudni kell arról, hogy a kereszténység elterjedését ma szinte kizárólag az ú.n. judeo-kereszténység szemszögéből ismerjük, mivel az idők során egész Európában ez vált uralkodóvá. Az igazság azonban az, hogy különféle nem judeo-keresztény irányzatok, mint az ariánizmus, manicheizmus, nesztorianizmus, a katolikusnál egész Európában jóval elterjedtebbek voltak, majdnem az első évezred végéig, mindaddig, míg a katolikusok rájuk nem kényszerítették vallásukat, - ill. a Balkánon az iszlám hívei ki nem irtották őket! (Le kell szögezni persze, hogy a mai katolikusok nem tehetnek semmiről!) Ezeknek a nem „judeo” irányzatoknak közös jellemzője pl. az volt, hogy az Ó-szövetséget nem fogadták el, csak Jézus tanításait, mondván, hogy az csak a zsidóknak íródott, és ha mindenben elfogadható lenne, Jézusnak nem kellett volna eljönnie, önmagát feláldoznia, és „új parancsolatokat” adnia! Ezek az irányzatok hirdették a reinkarnációt, a női egyenjogúságot, az Isten és ember közötti közvetlen (egyház nélküli) kapcsolatot. A Szentháromságot Atya-Anya-Fiú formában képzelték el, hasonlóképpen az alábbi példához. (Urschalling, Németország, kora keresztény templom „ottfelejtett” freskója.)
Általában arról sem tudunk túl sokat, hogy hová lettek az apostolok Jézus halála után? A keresztény papi Breviárium viszont megírja, hogy Máté Etiópiába, Péter Edesszába (akkoriban Pártus birodalom), András és Fülöp Szkítiába, Bertalan Örményországba, Tamás Észak Mezopotámiába, Örményországba, a Kaukázusba, (ezek akkoriban szintén pártus területek) majd Indiába, Jakab Egyiptomba ment, és így tovább. Ők mindannyian azt tették, amivel a Mester megbízta őket, Péter a Pártus birodalomban meg is alapította Jézus Egyházát! (Péter soha nem járt Rómában, bár a köztudatban ez van. De mivel nem oda ment, éppen ezért kellett Pálnak „úgymond” a helyére állnia. Gyakorlatilag ezzel Pál lett a katolikus kereszténység igazi megalapítója.) Számtalan írásos bizonyítéka van annak, hogy a kereszténység az egész Közel-keleten már nagyon korán elterjedt. Eusebius egyházatya írt róla, hogy később, amikor Kr.u. 300 körül megint a perzsák jutottak hatalomra, a Pártus birodalom területén 360 keresztény templomot romboltattak le. Ekkor a keresztények nagy része észak felé, a testvéri szkíta népek közé menekült. Amint láthattuk, András és Fülöp a szkíták, Tamás és Bertalan pedig a Kaukázus körül élő szabirok, pártusok között térített.
A magyarok, egészen a Habsburgok által rájuk erőltetett finnugor származáselmélet kizárólagos érvényre juttatásáig mezopotámiai, szkíta-hun eredetű népnek tartották magukat. Ugyanúgy pártusnak, szkítának, hunnak nevezték őket a nyugat-európai írások is! Ez az eredet az antropológiai kutatók számára mindig is elfogadható, sőt, nyilvánvaló volt, ellentétben a finnugor rokonság meséjével, hiszen az állítólagos legközelebbi (finnugor) rokonaink a ma is csak kb. hatezer főnyi, XX. századig írástudatlan, a fém eszközöket nem ismerő, tisztán mongoloid vogulok rokonsága minden épeszű ember számára lehetetlenség. (Éppen azért lettek rokonnak kiválasztva, hogy a magyarságot minél primitívebb népnek lehessen beállítani! Ettől persze még nem kell lebecsülni őket, de semmiképpen nem a mi rokonaink.) Mindezt ma már a genetika is bizonyítja, de sajnos ezeknek a tényeknek a hazai közzététele még mindig akadályokba ütközik, az Akadémia valamiért még mindig kitart a Habsburgoktól örökölt történelem mellett.
Azt is tudni kell, Magyarország területén is számtalan régészeti lelet bizonyítja a nem katolikus kereszténység nyomait, egészen a Kr.u. első századoktól fogva. Ma már elfogadott (bár nem hangsúlyozott) tény az is, hogy a késő avarok (Kr.u. 670-700 körül,) biztosan magyarok voltak, és egyre több adat utal arra is, hogy itt bizony, már jóval a honfoglalás előtt is éltek különféle magyar népcsoportok, mint pl. a jazigok, azaz, a jászok, a pal-ózok, vagyis a palócok, valamint a székelyek is!
A magyarok pártus-szkíta-hun ősei, és a Kárpát-medencében élők is manicheista keresztények voltak. (Többek között ezeknek a jelképe volt az egyenlőszárú kereszt.) A manicheizmusban rendkívül nagy szerepet játszott a fény, isteni kisugárzásnak tartották.
A Magyar Szent Korona a manicheista hit alapján készült, talán Attilának készítették. Szemben pl. a Német-római császári koronával, rajta egyetlenegy ószövetségi alak sincs, ellenben rajta vannak a pártus, szkíta területeken térítő apostolok, rajta volt a manicheista Szentháromság Istenanyja, rajta van az Atya és a Fiú, a keleti területeken tisztelt katona és orvos-szentek, melyek egyértelműen bizonyítják, hogy ezt a Koronát sem Rómában, sem Bizáncban nem készíthették!
Vannak hozzá nem értők, akik azt mondják, hogy a Korona két különálló részből készült, ezért szerepel rajta kétszer is a Pantokrátor. Ez sem igaz, felül az Atya képe van, a nap és a hold (egyébként a katolikusok által sokáig pogánynak tartott) szimbólumai ezt egyértelműen a tudtunkra adják, mivel az Atya a napnak és a holdnak, így minden létezőnek a teremtője. Elől viszont a Fiú látható, ezt félreérthetetlenül jelzi az IC-XC monogram, alakja a végítéletkor ítélkező Krisztusé. Egyik kezében a könyv, a bizonyság könyve, másikban a gyöngy, az igazság gyöngye, mely szimbólum megint csak a keleti eredetű vallások sajátja. Az, hogy a két férfialak egyébként egyforma, teljesen természetes, hiszen az Atyát soha senki sem látta, az Evangéliumok szerint a Fiú képében mutatta meg önmagát, tehát ha valaki mégis ábrázolni akarja, azt csak így teheti meg. (A későbbiekben elterjedt ősszakállú Isten ábrázolások már más lapra tartoznak.) Így az azonosság éppen azt bizonyítja, hogy a két kép egy műhelyben, egy időben készült!
Szintén az alsó és a felső rész eltérő eredetét hivatott alátámasztani az az érv is, hogy a felsőn latin, míg az alsón görög betűkkel írták a szövegeket. Ennek az a magyarázata, hogy a korai kereszténységben a latin a hatalom, a görög pedig a bölcsesség nyelvének számított, és egy uralkodónak mindkét erénnyel rendelkeznie kellett. Pappá szenteléskor a katolikus kispapok ma is mindkét nyelven elmondják az előírt szövegeket. Ugyanezt találhatjuk számtalan kora-középkori templom falfestményein is, alul görög, felül latin szövegek vannak. Valaha érvényben volt az ú.n. triglossza elv, amely szerint Isten Igéjét csak három nyelven szabad hirdetni, és vannak, akik szerint a harmadik eredetileg a magyar nyelv volt. (Ma nem az.) Magyar Adorján szerint a Korona belsejében eredetileg volt egy csésze-szerű belső rész is, ezen magyar rovásírással írt szövegek voltak, de ezt is kiszerelték belőle. Ezért jóval tágasabb az átlagos emberi fejnél. (Az is érdekes, hogy az időmértékes verselésre a világon szintén csak ez a három nyelv alkalmas, ezt sem halljuk túl gyakran!)
A Magyar Szent Korona az Európában ismert összes koronától eltérően Beavató Korona. Ez azt jelenti, hogy nem mindennapi viseletre készült, erre a célra rendszeresítettek egy másikat. A Beavató Koronával az arra alkalmas uralkodók beiktatásakor elvégeztek egy bizonyos szertartást, amelytől azt várták, hogy az Égi Atya a Koronán keresztül olyan szakrális erővel és tudással ruházza fel az uralkodót, amelynek segítségével birodalmát az isteni törvényeknek megfelelően, alattvalói és országa érdekében, képes lesz a lehető legjobban irányítani. Nagyon fontos hogy megértsük, ez teljesen független attól, hogy nekünk ma mi erről a véleményünk, hogy szerintünk egyáltalán lehetséges-e ilyesmi, a készítők ezt így gondolták, és így hitték! A Korona képi rendszere – eltekintve az utólag rászerelt képektől – teljesen egységes rendszert alkot, melynek feladata az előbb említett beavatás során az Istentől kapott energia, a fény levezetése az uralkodó fizikai világába. A szertartást hajnalban, a felkelő nap fényénél tartották meg. Felül van tehát, mindenek felett az Atya, ölében, az ú.n. köldök-csakra felett az „antennaként” működő kereszt. (Ez eredetileg nem biztos, hogy a mai kereszt volt.) Alatta vannak azok az apostolok, (négyen, a pántok felső végén) akik láthatták Jézust fény alakjában. (Hárman, Péter, János és Jakab Jézus „színeváltozásakor”, a negyedik, Saul-Pál pedig látomásban, ennek következménye lett a „pálfordulás”.) Alattuk a szkíta, pártus területeken térítő apostolok vannak: András, Fülöp, Tamás és Bertalan. Legalul, a pánton pedig (a Pantokrátor alatt jobbra és balra) Mihály és Gábriel arkangyalok, a kezdet és a vég feladatainak végrehajtói, továbbá Szt. György és Szt. Demeter katona-, valamint Kozma és Damján orvos-szentek, akiknek az a feladatuk, hogy az uralkodót segítsék a haza megvédésében, és az emberek gyógyításában. A Geobicász és a Konstantin képek helyén nem tudjuk, hogy eredetileg kik voltak. A Koronán elhelyezkedő képek egyúttal egy olyan sorozatot alkotnak, amely teljes egészében megfelel az ősi Napútnak, a képek spirális körökben haladó egymásutánisága megegyezik a nekik megfelelő égövi jegyek (kos, bika, ikrek, rák, oroszlán, stb.) időbeni egymásutániságával. Ez véletlen semmiképpen sem lehet. Nyilvánvaló, hogy a Korona megtervezése és megépítése egy nagyon magas szintű őskeresztény szellemiséget jelez, semmilyen körülmények között nem lehet egy összetákolt dísztárgy, ahogy azt egyesek megpróbálják elhitetni velünk! A Kárpát-medencei és a szkítiai magyarság már a honfoglalás korában rendelkezett ezzel a szellemiséggel, és az is elmondható, hogy minden pusztítás ellenére, még ma is megtaláljuk ennek számtalan bizonyítékát, ha keressük! Egyik ilyen a Magyar Szent Korona!
|
|
|
|
 |
